2013. február 12., kedd

A homeopátiáról - 1. rész.


Ezeknek a cikkeknek – hasonlóan a Célokban megfogalmazott elvekhez – nem célja a homeopátia népszerűsítése, felmagasztalása, vagy az akadémiai orvoslásba vetett hit aláásása. Személy szerint nem hiszek egy ’mindent vivő gyógymódban’, ugyanakkor azt gondolom, hogy minden embert a számára és a betegségének megfelelő módszerrel illik kezelni (túl azon, hogy a gyógyításra és a ne árts elvre esküdtünk fel mindannyian). Ebbe a sorba mindenképpen beletartozik a homeopátia is.
Számos cikk jelent már meg azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy miért nem működik a homeopátia. Feltehetően azóta jelennek meg ilyen jellegű írások, amióta Samuel Hahnemann megírta és kiadta az Organon című könyvét (1810). Hogy miért gondolom, hogy ilyen régóta táplálnak ellenérzést a homeopátia iránt? Érdemes elolvasni az Organon 6. kiadásának 1. paragrafusát.

Szemlevény az 1. §-ból:

"Az orvos legfőbb és egyetlen hivatása az, hogy a beteg embereket egészségessé tegye - ezt nevezik gyógyításnak. ...Nem pedig ... a betegségek keletkezéséről szóló üres elképzelések és hipotézisek úgynevezett rendszerekké szövögetését, nem is a betegségek ... okaival kapcsolatos magyarázatkísérletek. ...Mostmár épp elegünk van a tudálékos nyüzsgésből, amelynek az elméleti orvostudmány nevet adtak, s amelynek külön egyetemi tanszékeket létesítenek."
(Samuel Hahnemann – Organon, 6. kiadás, Magyar Homeopata Orvosi Egyesület 2005, 54. oldal. 1. §.)

Számos írás ártatlan ’szerintem, azért nem működik, mert nekem nem teszik’ hangnemet üt meg, számos cikk ennél durvábban fogalmaz. De egyet sem olvastam még, ami tudományos módszerekkel tudta volna megmagyarázni, hogy miért nem működik; ha tényleg nem működik. Persze megértem az idősebb orvos kollégákat is, akik 1950 és 1990 között végezték el valamelyik orvosi egyetemet, hiszen ők semmit nem hallhattak a homeopátiáról, legfeljebb csak nagy titokban. Furcsa lehet számukra (30-40-50 év praxis után), hogy van egy olyan gyógymód, ami arcpirítóan sokat ígér; amivel jobban, gyorsabban, eredményesebben lehet ’dolgozni’. Megértem az ehhez kapcsolható összes ellenérzést, félelmet, aggodalmat, megingást és adott esetben csalódottságot. Számomra is nehéz érzés szembesülni azzal, hogy egyfelől a szavam szentnek és megkérdőjelezhetetlennek kell, hogy számítsanak, és ha valakinek, akkor nekem kell tudni a tutit (legalább is ezt várják, várták el az orvostól), másfelől vannak olyan dolgok melyben kezdő vagyok. ’Sajnos’ ezek a helyzetek egy életen át elkísérnek bennünket. „Jó pap is holtig tanul” – tartja a mondás.

A ’tudományos’ ellenvetések a placebo elvet, ’nincs benne hatóanyag’-ot és az evidence based medicine-t (bizonyítékokon alapuló orvoslás) hozza fel érvnek; legtöbb írásban pedig csak annyi tudományosság volt, hogy orvos doktori, professzori, biológusi PhD fokozattal rendelkező személy írásának tulajdonítják.

Pedig sokkal tisztességesebb lenne bevallani: „Fogalmam sincs, hogy miért (de) működik.”

A legtöbb cikk hitvitává kezdi alacsonyítani a homeopátia kedvelőinek és elutasítóinak a szócsatározásait. Ettől jómagam messzemenőkig tartózkodni szeretnék. Az allopátia és homeopátia együtt még hatékonyabb tud lenni. Kezet kéne végre fogniuk.

Kicsit olyan, mint Edison és Tesla vitája: most akkor lehet-e, szabad-e, veszélyes-e nagyfrekvenciájú váltóáramot használnia a lakosságnak, vagy maradjunk az egyenáramnál. 

Ma már vicces kettejük harca.

Szeretnénk ezekben az írásokban rávezetni az olvasót, hogy semmi különös, vagy misztikus elvet nem kell keresni a homeopátia mögött; hogy megvannak azok a fizikai, biokémiai, információelméleti magyarázatok, törvények, amivel alátámasztható, hogy:
  1. egy megfelelően választott szer tényleg működik.
  2. működése mögött nem csak placebo hatás áll. 
  3.  miért nem szabad csodálkozni, hogy egy D23 vagy C12 potenciálnál jobban kihígított készítményben miért nem lehet az anyagi részt megmérni.

Mielőtt azonban a túlzott tudományba belemennénk, nézzünk egyszerű történeti, történelmi tényeket:
  1. Tőlünk nyugatra (Ausztria, Németország) számos egészségügyi biztosító kötelezi a biztosítottat, hogy előbb homeopata orvoshoz, vagy tradícionális kínai akupunktőrhöz kell, hogy forduljon egészségügyi panaszával, különben nem fedezi az egészségügyi ellátást.
  2. Tőlünk keletre (Oroszország) az Orosz Orvosi Akadémián Ajurvéda és Hagyományos Kínai Medicina mellett számos máshol kiegészítő (komplementer) medicinának számító ágat oktatnak hivatalosan a tanagyag részeként, nem csak tessék-lássék óraszámban. Magyarországra a homeopátia legutolsó tiltásának feloldása után (1990-es évek elején Dr. Zajta Erik gyógyszerész kezdeményezésére[1]) orosz (és más nemzethez tartozó) homeopaták érkeztek, hogy magyar szakembereket képezzenek. 
  3. Magyarországon 1820-as évektől számos homeopátiás közkórház működött, ahol a rászorulókat kizárólag a homeopátia segítségével gyógyították. Jelen ’tudományos’ felfogás szerint az előbbi mondat így hangzik: ’Magyarországon 1820-as évektől számos homeopátiás közkórház működött, ahol a rászorulókat kizárólag megátalkodott kuruzslók kezelték, a vakszerencsében bízva.’ Ezt persze senki nem gondolhatja. Ilyen kórházak voltak Budapesten a Bethesda Kórház, az Erzsébet Kórház, a Gyöngyösi Kórház. A budapesti Rókus Kórházban homeopátiás osztály működött. 
  4. A Batthyány-kormány ideje alatt az orvosi egyetemnek kettő homeopátiás tanszéke is volt. Persze a forradalom leverése után, a ’sógorok’ ellenezték a módszert. Jelenleg náluk kötelezően választható kezelési módszer. (Lásd 1. pont.) 
  5. Az utolsó tiltás a második világháború (1949) után következett be, amikor is az orosz hatalommal szemben álló módszernek nyilvánították (fasiszta ideológia által támogatott gyógymód[2]). Persze, hogy többek között orosz homeopata orvosok érkeztek Magyarországra tanítani a tudományt 1990 után. Ennek a tiltásnak köszönhetően felnőtt több olyan orvosnemzedék, aki azt sem tudta, hogy mi fán terem a homeopátia. 
  6. [3]Az 1831-es magyarországi kolerajárvány idején a homeopátiával gyógyító orvosok olyan jó eredményeket értek el, hogy a hivatalos egészségügyi szervezetek is kénytelenek voltak figyelembe venni sikereiket. Dr. Lenhossék Mihály országos főorvos felügyelete mellett kiadott borsúra felhívja a figyelmet a hahnemanni módszerek felhasználására a kolerajárvány visszaszorításában. Dr. Bakody József Győrben 223 kolerásból 215-öt, Dr. Baudis Antal 1132-ből 989-et, Dr. Mayer főorvos 165-ből 160 beteget gyógyított meg. Több feljegyzést összevetve a homeopátia hatékonysága 92% fölött volt, míg az allopatáknál 2/3-os volt a halálozási arány! Milyen furcsa az ember, hiszen ezen sikerek csak a szakmai féltékenységhez kiéleződéséhez vezettek az allopaták és homeopaták között. Ma már tudjuk, hogy azoknál a személyeknél, akiknél a genetikai állományban jelen van egy bizonyos génvariáns, ellenállóbak a kolera kórokozójával szemben. Csak erre fogni a homeopaták sikereit olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy Baudis doktor, Bakody Főorvos Úr, és még sokan mások nem is orvosok, hanem látók voltak, akik ’kiválogatták’ aljas módon azokat a pácienseiket, akik ezzel a genetikai variánssal rendelkeznek, csak azért, hogy az amúgy semmit nem érő homeopátiának szerezzenek alapot. Ez azért elég vicces lenne. 
  7. Számos magyar, és külföldi híres orvos használta, művelte a homeopátia tudományát. Köztük voltak régi, neves orvos-dinasztia családok is. Pl. Haussmann Ferenc, Schimert Gusztáv (Szentágothai János édesapja), Szontagh Ábrahám, Bugát Pál. 
  8. Számos magyar, és külföldi híres ember kezeltette magát homeopátiával. A teljesség igénye nélkül: Kossuth Lajos, Batthyány, Széchenyi István, Brunszvik, Festetics, Eszterházy, Viczay, Károlyi, Széchenyi, Wesselényi, Zichy család, II. János Pál pápa, Madonna és még sokan mások. Azt gondolom, hogy politikai és felső körökben a helyzet azon a téren nem sokat változott, mintsem hogy kuruzslók, vagy szemfényvesztők kezelhettek volna egy Batthyányt, egy Kossuthot, vagy akár II. János Pál pápát. 
  9. Hahnemann olyan korban élt 88 évet (1755-1843), amikor az átlag életkor 40-50 év körül mozgott. Lehet, hogy csak szerencséje volt. Csak furcsa, hogy pont a szelíd gyógymódot leíró és alkalmazó embernél történt mindez. 
  10. A világon hihetetlen mértékben elterjedt a homeopátia. Irodalma félelmetes mérteket kezd ölteni. Indiában a szegények gyógymódja olcsóságánál és elérhetőségénél fogva!
  11. A homeopátiás gyógyszertan – és véletlenül sem szeretném az ellenzők kedélyét borzolni a kifejezéssel – 5000-6000 féle szert írt le eddig (szemben az allopátiás ’gyógyszer arzenállal’), amiből Magyarországon pár százat törzskönyveztek is. Vagyis gyógyszerkönyvi minőségű készítményekről van szó. 
  12. Számos felnőtt és gyermek háziorvosi körzetben az antibiotikum felírás és fogyasztás a homeopátiának köszönhetően csökkent.

Egy rövid gondolat a placebo hatásról.

A placebo hatás azt jelenti, hogy olyan cukorkát, vagy vizet adok egy betegségben szenvedő embernek, amiben semmilyen hatóanyag nincs, de ő a gyógyszerbe, a gyógyulásba, vagy az orvosba vetett hite miatt meggyógyul. Szerintem ez önmagában csodálatos. Az már kevésbé az, hogy magukat tudományos szakembernek valló emberek csak ennyit tulajdonítnak a homoepátiának. Pedig már korább Hahnemann is megmondta: „Aude Sapere” – Merd megismerni! Ez az igazi tudományos hozzáállás. Hogy miért gondolom csodálatosnak a placebo hatást mégis? Több oka is van.

Egyfelől a pszichológiának és pszichiátriának van egy ága, amit kognitív pszichológiának hívnak. Ennek az iránynak a követői azt mondják, hogy ’az elme a minden’. Vagyis a betegségek (nem csak pszichiátriai kórképekre gondolva) csak és kizárólag az elmében születnek és ott is lehet őket ’helyrerakni’. Messzemenőkig elgondolkodtató!

A másik dolog, ami miatt csodálatosnak gondolom a placebo hatást, az pedig az, hogy én orvosként, sok más kollégámmal együtt a gyógyításra, a rászorulók megsegítésére esküdtem fel. Bármi áron. Ha lebeszélem a betegségéről, akkor lebeszélem; ha meg kell operálni, akkor meg kell operálni; ha antibiotikum kell, akkor az kell; ha egy jó szótól, mosolytól, bátorítástól megnyugszik az illető már célt értem. Ez utóbbit, hogyan teszi majd bárki is tudományosan mérhetővé?

Ha csak placebo hatással emberek tömegeit meg lehet gyógyítani – végleg – akkor miért nem alkalmazzák ezt szélesebb körben?

A betegágy mellett a feladat a gyógyítás és nem a tudományoskodás. Az ’íróasztal’ mögött vagy laborban lehet majd tudományoskodni és magyarázatot keresni arra, hogy az adott gyógyulás mögött milyen tényezők játszottak szerepet. (Persze számos elvitathatatlan vívmánya van a laborban végzett tudományos munkáknak, mellyel az emberiség javát lehet szolgálni.) A gyakorlatban a tudomány és a gyógyítás külön válik – a páciensek legnagyobb része – persze helyesen – nem elégszik meg egy most tudományosnak ható válasszal, hogy miért nem gyógyítható meg. Ő azért jött hozzám és más kollégákhoz - aki arra esküdtünk fel, hogy segítünk -, hogy segítsek, segítsünk rajta.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a betegségek kórokozó elmélete csak egy elmélet. Elég divatos, eléggé bejáratódott, de akkor is csak egy elmélet. Mindez Pasteur nevéhez fűződik. Azt mondta, hogy a betegségeket kórokozók okozzák, míg egészséges szövetekben azok nem fordulnak elő. Míg Antoine Béchamp azt vallotta, hogy a „környezet a minden, a baktérium semmi”, vagyis a belső környezet a kulcsa a betegségeknek és nem a baktériumok (titokban Béchamp is biztos kognitív pszichiáter volt). Bár nem voltam jelen, de a feljegyzések szerint, Pasteur a halálos ágyán Béchamp-nak adott igazat, állítását visszavonta.

Azok, akik a homeopátia ’működésére’ csak a placebo effektust hozzák fel, meglehetősen túlértékelik azokat az orvoskollégákat, akik a homeopátiával sikereket érnek el, nem csak akut, hanem évtizedek óta fennálló, gyógyíthatatlannak tanult betegségeknél. Hiszen, ha csak placebo hatással rendelkezne, akkor pusztán az orvos rábeszélő képessége, és a páciense hite kell, hogy működjön, amit a gyógyulások nagy száma egész egyszerűen kizár.  
Nem beszélve arról, hogy egy nem megfelelően kiválasztott, és adagolt homeopátiás szer tényleg nem csinál semmit.

Mi a baj a mai magyar ’tudományos’ hozzáállással?

Az egyik az, hogy ez nem a hivatalos tudomány véleménye, hiszen az akadémiának nincs ellenvetése, sőt biztatja a gyakorló homeopatákat, és akupunktőröket, hogy végezzenek tudományos kutatást is, hogy végre az ellenzők vitorláiból ki lehessen fogni a szelet.

A másik probléma – még ha tényleg ez lenne a hivatalos hozzáállás - akkor a magyar orvosképzés fölött el fog haladni az idő, ha nem cselekszünk hamarosan. A környező és távoli országok olyan orvosokat képeznek hivatalosan (nem a végzés mellett, után önköltségből, horror összegekért kell még éveket tanulni – legtöbbször külföldön –a megfelelő képesítés beszerzéséhez), akik járatosak a Hagyományos Kínai Medicinában, a Jógában, a Homeopátiában, az Ajurvédában, az Antropozófus Orvoslásban, a meditációban, a korszerű diétákban, és egyéb ma Magyarországon alternatívnak titulált eljárásban. Indiában 2 féle orvosi kar van: hagyományos - akadémiai; és homeopátiás. Ennek óriási hátránya lehet számunkra, nagyon rövid időn belül. A környező követelményekhez kell igazítani az orvosképzést is. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy német turista beteg lesz nálunk. Közli az orvossal, hogy ő, Németországban Antropozófus orvoshoz, vagy Kínai Akupunktőrhöz, vagy Ajurvédikus orvoshoz jár. Kéri a szokásos gyógyszereit… Sakk-matt… Hogy ehelyett mit kap? Érdemes egy vidéki közkórházban szétnézni… 

Minden tiszteletem az ott helytálló kollégáknak. Ez nem az ő hiányosságuk.

Ezek nem érvek, vagy tudományos magyarázatok a homeopátia működésére, vagy hatástalanságára. Pusztán gondolatok és tények a homeopátia múltjáról, jelenéről, jövőéről.

Folytatása következik.

Dr. Antal Péter Miklós

[1] Kóczián Mária – Kölnei Lívia: Homeopátia Magyarországon, noran könyvkiadó kft, 2003. 77. oldal.
[2] Kóczián Mária – Kölnei Lívia: Homeopátia Magyarországon, noran könyvkiadó kft, 2003. 75. oldal.
[3] Kóczián Mária – Kölnei Lívia: Homeopátia Magyarországon, noran könyvkiadó kft, 2003. 25. oldal.