2013. június 27., csütörtök

Akadémiai orvoslás kontra komplementer medicina



Mikor laikusokat látok a Facebook-on (interneten) posztolgatni és szidják az orvostudományt, az oltásokat, a kemoterápiát, és hogy feltalálták a rák 253. terápiáját és csak egy kis C-vitamin, vagy rossz érzelmek, gondolatok feladása kell a boldogsághoz, de azok a fránya dokik nem mondták… bosszankodni szoktam. ’Mert a rokonomat is ezzel öltétek meg’ vagy ’A Pista bácsi is stb’, hangzik az érv..

Persze, mindannyiunknak, aki orvoslással foglalkozunk, el kellene gondolkodni, hogy mi lehet az oka, ezeknek a posztoknak? Mi lehet az oka az alternatív technikák terjedésének? Talán nem megfelelő minőségű és mennyiségű a kommunikációnk? Persze tudom, hogy egy ambuláns rendelésen 20-150 beteg is megfordulhat, de most nem erről beszélek! ’Én vagyok AZ ORVOS és megmondtam’ a hozzáállásunk? Lehet, hogy a betegséget körbevevő valamivel, amit embernek hívnak foglalkozni kéne?

Ugyanakkor, amikor orvos kollégákat látok posztolgatni, hogy így szemét, meg úgy szemét a homeopátia, meg az alternatív medicina, és bárki aki ezt elfogadja, vagy ezzel foglalkozik az született gyilkos, és tudom a kollégáról, hogy nem ért ahhoz a témához (nem tanulta, egy percet nem foglalkozott vele, ki sem próbálta), amiben nyilatkozik, szintén mérges szoktam lenni.

Mindkét oldal szégyeneiről tudnék bőven mesélni. Ami nem az akadémiai orvoslás, és nem az alternatív medicina szégyene, hanem azé az emberé, aki elkövette – akár gondolattal, akár szóval, akár tettel. Persze, szép dolgokról is tudnék mesélni, de azt majd máskor.

Álljunk meg egy pillanatra.

Nem pont az a baj talán, hogy valami ’kontra’ valami más!? 

Soha, semmiképpen nem lehetne szó versengésről. Kit vagy mit akarunk legyőzni? Kit vagy mit akarunk meggyőzni? Kin vagy min szeretnénk felülkerekedni? Kinél vagy minél szeretnénk jobbak lenni? Bárki is csábítgatni akar valakit valahova? Nem lehet, hogy egyik vagy másik, vagy mindkét oldalnak vannak olyan képviselői, akik attól félnek, hogy a másiknak lesz igaza? És mivel neki is igaza lett, ezáltal ő kevesebbé vált? Vagy, ha neki is igaza lett, akkor kénytelen lennék a hiedelmeimből, előítéleteimből feladni?

Ez pontosan akkora butaság, mint annak idején Tesla és Edison vitája volt. Ki a menőbb, ki a nyerőbb? Az egyenáram vagy a váltóáram? Edison rengeteg pénzt ölt Tesla és a nagyfeszültségű váltóáram lejáratásába. Edison kifejezetten veszélyesnek gondolta a nagyfeszültségű váltóáramot, szerette volna, ha a világon mindenhol és mindenütt az egyenáramot használnák. Ezzel szemben Tesla azt mondta, hogy sokkal könnyebb és olcsóbb nagyfeszültségű váltóáramot nagy távolságokra eljuttatni, ráadásul biztonságosabb is. Edison teljesen ellene volt.

Mi lett a vitából? Kinek lett igaza? Teslának vagy Edisonnak? Egyiküknek sem és mindkettőjüknek. Erre volt régen egy remek reklám: ’Cipőt a cipőboltból!’ szlogennel. Az iparban és a városi felhasználás során a váltóáramot használni valóban kifizetődőbb és egyszerűbb, de mégis mindenkinek a zsebében ott lapul legalább kétféle, egyenárammal működő szerkezet is!

Ez a helyet az akadémiai orvoslás és az alternatív (komplementer) medicina viszonylatában. Itt is igaz lesz a ’Cipőt a cipőboltból!’ felkiáltás.

Bárki, aki – akár az akadémiai orvoslás, vagy evidence based medicine elkötelezett híve, akár a természetes, alternatív gyógymódok híve legyen – azt gondolja, hogy egyik technika, vagy megközelítés jobb lehet a másiknál; az óriásit téved!

Bárki, aki ujjal mutogat a másikra téved!

Kedves alternatív medicinát űző kollégák, kedves természetgyógyász kollégák, mindenki, aki ebben a témában meg van győződve az ő egyedüli igazáról, téved. Téved abban, hogy az akadémiai orvoslás gyógyszerei, kemoterápiája és védőoltásai, stb. szemetek és semmire nem való halálos mérgek.

Tisztelt akadémiai orvoslást folytató kollégák, Önök is tévednek, amikor gyógyteákon, homeopátián, diétákon, csakra-harmonizáláson, asztrológiai elemzésen, böjtön, vagy bármelyik nem ortodox módszeren jót mosolyognak, támadják, kritizálják és az adott szakma kimagasló tehetségeit úgy, ahogy van kuruzslónak, vagy félbolond megélhetési bűnözőnek gondolják.

Ahogy az írásom elején említettem, soha nem lenne szabad rivalizálni és lejáratni a másikat. Úgy látszik ezt az óvodából hozott mentalitást néha még 3-4 diploma után sem sikerül levetkőzni. Vagy pont a 3-4 diploma az, ami elhiteti velem, hogy NEKEM van igazam? Bármelyik félnek is legyen sikere egy betegség fölött, nem lehet önigazolás, hogy az én módszerem jobb, mint a másik. A siker azzal egyenlő, hogy hálát adunk annak, akiben, vagy amiben hiszünk, hogy jól vezette a kezünket. Természetesen mindkét oldalnak megvannak a szemen szedett hazugságai és kimagasló eredményeket elérő vívmányai is. (Az is igaz, hogy a törvényi és intézményesített keretek miatt az akadémiai orvoslást jobban védik, és nehezebb a hibákra őszintén rápillantani.)

Ezek miatt kell (kellene) rengeteget, élethosszig tanulni, mindkét oldal résztvevőinek, ráadásul úgy, hogy mindkét oldal technikáit, újításait, eredményeit ismerjék, értsék, tudják… Vagy, csak egy valamiben leszek profi, de akkor másról nem, csak a szakmámról nyilatkozhatok.

Akkor hol az igazság?

Cipőt a cipőboltból. Ismerjem meg és tanuljam meg, hogy az akadémiai orvoslás milyen szempontok szerint, milyen elvekkel dolgozik, a módszereivel mit lehet elérni. Ismerjek meg minél több alternatív (komplementer) gyógyászati technikát és tanuljam meg, hogy melyik milyen elvekkel dolgozik, melyik technika mire való. Mert csak így lehet esélyem arra, hogy annak, akiért az egész küzdelem folyik (a páciens, a betegséggel küzdő, hús-vér ember, és nem beteganyag, vagy diagnózis halmaz, vagy kísérleti nyúl) korrekt választ adhassak a kérdéseire és korrekt terápiát ajánlhassak fel!

Ha nem ismerem egyik vagy másik oldalt, akkor nem nyilatkozhatok róla, már csak azért sem, mert hiteltelenné és nevetségessé válhatok.

Szabad kimondani, hogy nem tudom. Szabad kimondani, hogy nem ismerem a technikát, így érdemben állást foglalni nem tudok.

Valahogy rajtunk (orvosokon) maradt a kényszer, hogy mindenhez kell érteni. De nem lehet!

A pálya mellől bekiabálni nem, hogy nem szabad, de veszélyes is. És ez vonatkozik orvosra, természetgyógyászra, laikusra, családtagra egyaránt. Nem a családtagnak kell adott esetben egyet érteni vagy nem egyet érteni a kezeléssel, hanem a kezelendő személynek.

Hol a megoldás?

’Cipőt a cipőboltból!’

A balesethez nem a kineziológusomat vagy az asztrológusomat hívom, hanem a rohammentőt (persze előfordulhat, hogy a mentőorvos asztrológus is, de akkor sem a születési képlettel fog foglalkozni). Egy akut vakbélgyulladást először meg kell operálni, utána lehet vakarózni, hogy mit, hogyan tovább. Példák sokaságát lehetne felsorolni még.

Ugyanakkor, ha étrendi tanácsra van szükségem, akkor nem az onkológus sebészt fogom megkérdezi vagy, ha elakadtam az életben, akkor sem belgyógyászhoz fordulok (kivéve, ha ért életvezetéshez is), hanem esetleg egy asztrológushoz, kineziológushoz, vagy bárkihez, aki az adott problémán segíteni tud.

Az egyik, vagy másik oldal által kínált módszerek jók egy adott valamire. De azt a megfelelő problémához, megfelelő időben és megfelelő szakembertől kell igénybe venni.

Nem csak emiatt nem lehet rivalizálás a két ’párt’ között, mint ahogy Tesla és Edison mérkőzései is felesleges voltak. 

A legfontosabb, ami miatt semmi szín alatt nincs sem versengés, sem szembenállás a két oldal között (legalább is nálam), az az, hogy mindig a páciens választ terápiát! 

A választás egyik vagy másik irányvonal közül történhet direkt és indirekt módon is. 

A direkt választás alatt az értem, hogy mereven elzárkózik egyik vagy másik technika, terápia elől. Rossz tapasztalat, sikertelen próbálkozás, személyes hitvilág és meggyőződés, elvakultság, sokféle oka lehet. Természetesen a kellő mennyiségű, minőségű félelemkeltés nélküli tájékoztatás kimagaslóan fontos, és hozhat fordulatot is. De előfordulhat, hogy, ha a fejem tetejére állok sem fog belemenni az adott terápiába. Ilyenkor meglátásom szerint nem is szabad erőltetni. Véleményem szerint, ezt a pontot a legnehezebb megtalálni. Kevés és nem megfelelő minőségű volt a tájékoztatás? Időre lenne még szükség? Más terápia irányában kellene gondolkodni?

Az indirekt választás pedig lehet az iskolázottság, szociális háttér, és bizony anyagi helyet által befolyásolt. De lehet pusztán, hogy a betegség lefolyása, gyorsasága miatt kell egyik vagy másik oldal technikájához folyamodni. Egy perforált gyomorfekélyesnek sebészre van szüksége, nem pedig az ego feladására, vagy csakra-harmonizálásra. Ugyanakkor vannak olyan módszerek, ahol fontos kérdés, hogy mennyire képes együttműködni egy olyan terápia esetében, ahol nem csak egy vagy két gyógyszer bevételéről van szó? Milyen mértékben képes részt vállalni a saját kezelésében, gyógyulásában az a személy, akiért a történet szól? Hajlandó-e diétára, annak a precíz betartására?

Bármelyik legyen is az ok, mindig a páciens választ, ha más miatt nem, a kialakult betegsége révén.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy akár ezt, vagy akár azt az oldalt képviselem, nem mi gyógyítunk.

Hiába vagyok egy profi sebész, valaki, valami mástól függ, hogy az adott műtét során mit tudok kihozni magamból. Hiába vagyok egy profi homeopata, miért van az, hogy egyszer milliméter pontosan megtalálom a kérdéses szert és gyógyíthatatlannak tartott betegségek tűnnek el nyomtalanul, máskor mindent ugyanúgy csinálva sem találom meg a legjobb szert. Miért van az, hogy az egyik személy meggyógyul a kemoterápiától, míg egy ugyanolyan stádiumú és ugyanolyan betegségben szenvedő páciens meg nem? Miért van az, hogy az egyik páciens gyógyvíznek fogja fel a kemoterápiát és mellékhatások nélkül meggyógyul, és miért van az, hogy másik páciens képtelen erre?

Pontosan azért, mert én, mint kezelő, orvos, gyógyító, stb. ’csak’ szemlélője, koordinátora vagyok egy folyamatnak. A legfontosabb szereplő a gyógyulásban maga a páciens és a közvetlen környezete.

Mit gondol a betegségéről? Mit gondol a betegsége okáról? Mit gondol a lehetőségeiről? Mit gondol a felajánlott kezelésről? Milyen hitrendszerrel rendelkezik? Mennyire vonható be a kezelésbe? Milyen típusú, lefolyású a betegsége? Hogyan vélekedik a közvetlen környezete? Mennyire és hogyan folynak bele a kezelésekbe? Mennyire rugalmas? Mennyire képes változni?

Pontosan ezek miatt nem lehet pálcát törni a kemoterápia és az antibiotikumok felett; ezért nem lehet isteníteni az alternatív technikákat; de fordítva sem. Aki ezt megteszi, az pusztán ’csak’ a páciensét, betegét hagyta figyelmen kívül.



Dr. Antal Péter Miklós

2013. június 11., kedd

Meggyógyulhatsz!



Mit jelent az, hogy meggyógyulni? Mit jelent egyáltalán az a szó vagy fogalom, hogy egészség?

Valamiféle testi kórságtól való megszabadulás? Valamiféle érzelmi áthangolódás egy kiegyensúlyozottabb állapotra? Valamiféle rossz, gonosz, lenézett gondoltaktól való megszabadulást jelent az, hogy meggyógyultam vagy az, hogy egészséges vagyok? Vagy egyfajta stabil és előremutató kiegyensúlyozottságot, a fejlődéshez szükséges, az aktuális követelményekhez igazodó adekvát reakciókat és teherbírást, a belső elcsendesedéshez szükséges feltételeket, és a külső-belső törvényekkel összhangban lévő jóságos, aktív környezetformálást jelent az egészségek vagyunk?

Vagy azt jelenti, hogy szedtem egy marék szert, most már nem szedem, és mégis jól vagyok?

Szerintem a válasz az, hogy igen is, meg nem is. Ezeket mind jelentheti az Egészség szó, vagy az a kifejezés, hogy Meggyógyultam. De nem hiányzik még valami?

Létezik olyan, hogy etalon egészség? Létezik olyan, mindenkinek egyformán kell egészségesnek lennie? Mindenkinek ugyanazt az állapotot jelenti az egészség?

Az az ember, aki vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed, és normálisak a vérnyomás értékei, az egészséges?

Egy kezek és lábak nélkül született ember lehet egészséges?
Mit gondolnak erről? Mi lehet az, ami még hiányzik a megfogalmazásból?

Talán az, hogy egy adott életből, az adott korlátok között meg kell próbálni kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet.

Egy kezek és lábak nélkül született embernek soha nem fognak kinőni a végtagjai. De mégis milyen abszurd helyzet az, hogy egy végtagok nélküli ember tart előadást ’egészséges’ emberek tömegeinek arról, hogy nem szabad feladni. Micsoda megrendítő élmény, látva ezt az embert, arra gondolni, hogy ’Mi problémázom nap, mint nap?’ ’Milyen gondolatok, érzelmek keringenek bennem nap, mint nap?’ ’Mit gondolok én – kezekkel és lábakkal rendelkező ember – lehetetlennek az életemben?’ ’Mit is gondolok magamról valójában?’

(Most nem a pozitív gondolkodásról beszélek. Egyáltalán nem! Mert az, ahogy a köztudatba átment a pozitív gondolkodás, az a legnagyobb kórságot szabadította az emberekre. Pont a felismerés lehetőségét veszi le a helytelen értelmezés. De erről majd egy másik bejegyzésben.)

Ki akkor most az egészséges?

Van egy kedves ismerősöm, akinek az engedélyével és tudtával írom le a következőket. Kisfiuk autista. Az édesanya a blogjában (http://csodafiu.blogspot.hu/) leírja, hogy miként mert és hogyan ment szembe a sztereotípiákkal. Hogyan próbálta megérteni a kisfia jelzéseit, hogyan vette a fáradtságot, hogy ne erőszakolja bele a mi ’normális’ világunkba. Hogyan próbálta ’meghallani’ vagy inkább megérezni az ő jelenlétét, gondolait…

Mindezt nem hiba. Meglett a jutalma a fáradozásoknak. Egy autista kisfiú, aki nem dühöng (eddigi élete alatt egyszer sem volt dührohama), vágyik a szülők társaságára, szereti az érintést, vágyik a testi közelségre. Nevet, mosolyog, játszik, boldogan. Micsoda nagy dolog ez!

Valami nagyon fontos dolog történt mindkét példában szereplő emberekkel. Valami olyan, ami szinte nem megfogható; láthatatlan, de úgy látszik az egészséges nélkülözhetetlen.

Szerintem mindazok, akik ezt most olvassák, joggal gondolhatják magukban, hogy azt a valamit, amit ezek az emberek tudnak meg kellene tanulni.

Nem hitték el, hogy gyógyíthatatlanok, nem hitték el, hogy nekik csak ’ennyi jutott’, nem hitték el, hogy fel kell adniuk! Nem hitték el, hogy ’csak’ hozzá kell szokni a tünetekhez és minden jó lesz!

Hát akkor Ön se tegye!

Ne feledjék, hogy egy adott életből, az adott korlátok között meg kell próbálni kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet.

Hogy meddig juthatunk, azt a startvonalnál még nem tudjuk…

Útravalóul egy kis bátorító:
Egy autista kislány kitörése a test börtönéből (angol tudás szükséges): http://www.youtube.com/watch?v=Qm0OGJwoYmg
Magyarországi sikertörténet: http://csodafiu.blogspot.hu/

Dr. Antal Péter Miklós

2013. június 4., kedd

Gyógyító képzelet


Most egy rendhagyó blog következik.

Egy olyan technikáról szeretnék írni, egy olyan technikára szeretném a figyelmét terelni, ami számomra nagyon sokat adott. Nem titkolt szándékom, hogy erre a technikára szeretném Önt is megtanítani, hogy bárhol, bármikor, ha szüksége lenne rá, legyen a zsebében valami hathatós módszer, mellyel az egészségi állapotát – most még nem is sejti milyen mértékben – pozitív irányba tudja terelni.

Arról, hogy táplálkozási szokásainkkal milyen mértékben tudunk hatni szervezetünkre, korábban már sokat írtam.

Sokszor, sok helyen elhangzik, hogy a pozitív gondolkodás mennyire fontos. Sok helyen elhangzik, hogy az elménk hatalmas erővel rendelkezik, csak ki kell használni. Sokszor elhangzik, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van, emiatt figyelni kell, hogy milyen gondolatok vannak a fejünkben.

De mit jelentenek ezek pontosan?

Mi az, hogy gondolkodás? Honnan tudom, hogy gondolkodom? Honnan tudom, hogy tényleg egy almára gondolok, amikor valaki felszólít, hogy gondoljak egy almára?

Mi köze ennek az egészségi állapotomhoz? Mik köze ennek a pozitív gondolkodáshoz? Mit jelent egyáltalán pozitívan gondolkodni? Valóban annyi lenne, hogy csak a szépre és jóra gondolok? Egyáltalán van ember, aki ezt meg tudja tenni? Nem hinném…

Legelőször ezeket a kérdéseket tennénk tisztába.

A technika további részei szintén érdekesek. Megtanulunk egy olyan relaxációs módszert, melynek segítségével akkor is fogunk tudni lazítani, amikor éppen a ’plafonon vagyunk’. Hányszor kaptuk tanácsként azt, mikor idegesek voltunk, hogy ’Nyugi, lazíts, relaxálj, csukd be a szemed és gondolj valami szépre.’ Kíváncsi lennék, hogy ettől ki az, aki nem lett még idegesebb?!
 
A teljes program 10+2 ülésből áll (vagy 2x2 nap 9-18 óráig), amelyek egymásra épülnek, ugyanakkor az egyes technikák önmagukban is megállják a helyüket.

A 10+2 ülés elemeiből egy kis kedvcsináló:
  • A gyógyító kép kialakítása. A saját életem Oscar díjas filmjének megírása – a rendező, a saját életemben én vagyok.
  • A Belső Vezető – gyakorlat. A kapcsolat felvétele azzal a Belső Vezetővel – Belső Bölccsel, a Mindenséggel, Felettes Énnel, Selffel, Istennel, Őrangyallal, stb. sokan, sokféleképpen nevezik – aki folyamatosan súg. Mindenkinek volt már az életében olyan helyzet, hogy teljesen irracionálisnak látszódott az a lépés, meglépte és később hihetetlen jó döntésnek bizonyult.
  • Merítőháló – gyakorlat. Milyen tényezők, helyzetek, döntések vezettek oda, ahol most vagyok? Hogyan állítsam ezeket a gyógyulásom szolgálatába?
  • Neheztelés feloldása – gyakorlat. Múltbéli sérelmeink, mint kórtényezők. Azoknak, akiknek rendszeresen beindul a monológ a fejében konkrét személlyel, vagy személyekkel folytatott képzeletbeli vita során, szinte kötelező ez a gyakorlat. Az előzményekből majd teljesen érthetővé válik, hogy milyen hatalmas megbetegítő potenciával bírnak ezek a vég nélküli, ismétlődő, hasztalan, képzeletbeli viták.
  • Halál és újjászületés. Az egyik legizgalmasabb téma a halál és újjászületés. Mi történik a halál és a haldoklás során? Mi az, ami meghal; mi az, ami nem? Mi lesz a tudatommal a halál után?
  • Célállítás. Azt kapom, amit szeretnék. ’Véletlenek’, mint kevésbé tudatos célok megnyilvánulási formái. Hogyan hozzam ki magamból a lehető legjobbat? A belső vágyak, tartalékok, életcélok feltárása és a megvalósulásuk felé tett első lépés. Milyen a jó célállítási stratégia?

Kezdés: 2013. november 1-je péntek, 18 órai kezdettel, Szegeden a Köz-Ép-Pontban.

Cím: 6724 Szeged, Berlini krt. 1.

A 10+2 ülés mindegyik napja konkrét gyakorlatokat tartalmaz.

A teljes program indulását októberre tervezzük.

Miért kedvelem ezt a technikát?
Mert átfogó, szerteágazó, mélységeket tár fel, és rávilágít az elme hatalmára és arra, hogy a gyógyulás kulcsa nálunk van.

A csoport elindulásához legalább 4 fő szükséges, ugyanakkor a létszám korlátozott, max. 12-14 főt tartalmazhat egy csoport.

'Helyfoglalás' a regisztrációk (jelentkezési lap és regisztrációs díj) beérkezési sorrendjében történik.
Gyakoriság: kéthetente - havonta 1 alkalommal, péntekenként,  2-2,5 óra (Igyekszünk tekintettel lenni a hallgatóság igényeire, de a szervezéstől függő módon, ettől eltérő ütemezés is lehet.)

Szükséges előképzettség: nincs.

Az Egyesült Államokban jegyzett (daganatos betegeket segítő) gyógytechnikaként tartják számon.

Bővebb információ: www.szentlukacsrendelo.hu Tanfolyamok menüpont alatt.
Bízom benne, hogy felkeltettem érdeklődését.

Jelentkezés feltétele:
  • a jelentkezési lap kitöltése és eljuttatása (E-mail: rendelo@szentlukcsrendelo.hu; Postacím: 1153 Bp., Bethlen G.u. 99.)
  • regisztrációs díj befizetése (részletek a jelentkezési lapon: www.szentlukacsrendelo.hu letöltések vagy tanfolyamok menüpont alatt.)

Ha kérdés vagy gondolat merült fel Önben, írjon nekünk bátran!

Dr. Antal Péter Miklós