2013. augusztus 22., csütörtök

Ezüst-kolloid 2. rész



Az 1. részben próbáltam Önöket egy kis józanságra inteni az egészséggel és az egészségmegőrzéssel kapcsolatos témákban. Nem csak az előző írásomban igyekeztem kifejteni, hogy nem minden átok, ami az ortodox orvoslástól ered, és nem minden áldás, ami az alternatív medicina területére tartozik. De ez fordítva is igaz.
A gondolatébresztésen túl számos fontos adatot és fogalmat áttekintettünk az ezüst kolloiddal kapcsolatban, olyanokat, melynek ismerete szükséges lehet. 

Haladjunk tovább a témában.

2.       Bármilyen vízből, bármilyen technikával készülhet.

Korábban láttuk (Ezüst-kolloid és ezüst sók elkülönítése), hogy nagyon fontos lesz figyelni a terméknél arra, hogy ne tartalmazzon ezüst sókat (ezüst nitrát, ezüst acetát, stb.), hiszen az ezüst sókat kifejezett toxikus tulajdonságaik miatt csak külsőleg szabad használni.

Emiatt – a legtöbb cikk tanúbizonysága szerint – kizárólag desztillált vízből szabad elektro ezüst-kolloidot készíteni. A desztillált vízre az a jellemző, hogy nagyon alacsony az oldott ásványi anyag tartalma, oly annyira, hogy az elektromos áramot vezető képessége szinte nullára csökken. Minél kevésbé tiszta egy víz, minél több benne az egyéb ionos, nem ionos elemek, molekulák száma, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyártás során a leváló ezüst atomok, ezüst ionok kölcsönhatásba lépjenek a vízben eleve jelen lévő ionos anyagokkal és az ezüst nem önmagában atomi vagy ionos formában lesz jelen, hanem létrejön valamilyen ezüst só.
A víz tisztaságát, annak vezetőképességével tudjuk jellemezni. Minél kevesebb oldott anyag van benne, annál rosszabbul és nehezebben vezeti az áramot.

A víz vezetőképessége:

Nagyon tiszta víz                                0,055 μS/cm
Desztillált víz                                        0,5 μS/cm
RO deionizált víz                                0,1-10 μS/cm
Sótlanított víz                                      1-80 μS/cm
Hegyi forrásvíz                                    1,0-10 μS/cm
Háztartási víz                                       500-1000 μS/cm
KCl (0,01mol/l)                                    1,4 mS/cm
Tengervíz                                              52 mS/cm
Csapvíz                                                  több, mint 100 mS/cm

Bárki, aki próbálkozott otthon desztillált víz előállítással, vagy van víz vezetőképesség mérője, tudhatja, hogy a legjobb szándékkal is csak RO deionizált víz előállítása lehetséges, több millió forintos berendezés nélkül. Bár, akinek ezt már sikerül elérnie, büszke lehet magára, hiszen a legtöbb patikában kapható desztillált víznél, 20x tisztább vízzel rendelkezik.

Az ezüst-kolloid készítése során az alkalmazott gyártási technika is fontos. Tartózkodni kell az ezüst proteinek készítésétől és fogyasztásáról valamint nem szabad, hogy ezüst sók képződjenek (ahogy korábban részletesen tárgyaltuk).

Jelenleg az elektrolízissel előállítható kolloid az egyik legkönnyebben elérhető és a megfelelő szabályokat betartva a legjobb minőségű. Ebben az esetben ügyelni kell az elektródaként használt ezüst tisztaságára, hiszen az elektródában lévő, az ezüstöt szennyező vagy ötvöző fémek is a kolloidba kerülnek. 

3.       Bármivel hígíthatom.


Pontosan az 1. és a 2. pont miatt csak és kizárólag desztillált vízzel szabad hígítani. Éppen ezért nem értek egyet azokkal a gyártókkal sem, akik mindenféle adalékanyagot adnak az általuk ezüst-kolloidnak gondolt készítményükhöz, pl.: grapefruit mag kivonat, stb.

Hogy technikailag hogyan lehet házilag jó minőségű, közel desztillált víz minőségű vizet előállítani? Hogy hogyan valósulhat meg mégis az elektrolízis egy nem, vagy extrém gyengén vezető közegben? Hogy mi garantálja azt, hogy az elektródákról leszakadó ezüst aggregátumok közel egyforma mérettartományba essenek? Ezeknek a technikai ismertetésével nem terhelném a Kedves Olvasót.

Az előbbi bekezdésből csak arra szeretném a figyelmüket felhívni (akár házilag gyárt otthon ezüst-kolloidot, akár vásárolni szeretne), hogy:

  • Igenis törekedni kell arra, hogy közel desztillált víz minőségű víz legyen a kiindulási anyag. Vagyis 2-4 µS/cm alatti legyen a víz vezetőképessége. 
  • Egy jó minőségű elektro ezüst-kolloid gyártó masina el sem indul ennél ’koszosabb’ vízzel. 
  • Fontos, hogy a részecskék mérete a gyártás során mindig közel egyformák maradjanak (minél kisebb a méret annál hatékonyabb és annál kevésbé toxikus). Ezt a kolloid gyártó készüléknek kell garantálnia, ami egy olyan technikai fejlesztést követel meg a készüléktől, aminek köszönhetően a feszültséget az elektrolízis elején magasabban tartja és minél inkább vezetőképessé válik a víz az ezüst tartalma miatt, annál jobban csökkenti az elektródákra jutó feszültséget. Vagyis az egyszerű 9V-os elemmel működő, fix feszültséget adó készülékek nem jók! 
  • Az igazán jó minőségű kolloid nem tartalmaz semmilyen egyéb összetevőt (pl.: grapefruit mag kivonat, stb.).

4.       Argyriát okoz.

Az argyira a bőr és a bőr alatti kötőszövet jóindulatú, de visszafordíthatatlan szürkés-lilás elszíneződése. Esztétikai problémán kívül más panasszal nem jár.
A témában közölt számos cikk hibája, hogy nem határozza meg egyértelműen a fogyasztott termék jellegét. A legtöbb cikkből nem derül ki pontosan, hogy ezüst fehérjéket fogyasztott a személy, vagy ezüst só tartalmú készítményeket, vagy elektro ezüst-kolloidot. A legtöbb cikkből az sem derül ki, hogy milyen töménységű készítményt (sem PPM-ben, sem mg/l-ben nincs kifejezve), milyen időintervallumban (napok, hetek, évek), milyen módon (szájon keresztül, külsőleg, intravénásan) használt az illető.

Azokból a cikkekből, melyek ezekről az adatokról is nyilatkoznak (ezáltal jóval hihetőbb és relevánsabb eredményeket közölnek) az derül ki, hogy argyirát leginkább ezüst fehérje és ezüst só tartalmú készítményekkel tapasztaltak, ráadásul olyan töménységben fogyasztotta az illető, amilyen mértékű bevitelt elektro ezüst-kolloiddal nem lehet elérni. Az esetek egy részében intravénás alkalmazás történt extra nagy adag. Warren Jefferson kutatása szerint, 8 gramm! ezüst-arsphenamine intravénás! alkalmazása az a küszöbérték, amely felett az argyria kialakulhat! ’(Forrás: Warren Jefferson: Colloidal Silver Today, 32. o.)

Az EPA (Environmental Protection Agency – Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala) hivatalosan az ezüstöt, humán felhasználás során, megfelelő dózisban alkalmazva biztonságosnak ítélte. A referencia dózist 0.005 mg/kg/napban határozták meg (US. EPA, IRIS 1999. Forrás: Warren Jefferson: Colloidal Silver Today, 32.o.) Ez annyit jelent, hogy egy 100 kg felnőtt ember 0.5 mg ezüstöt vihet be naponta 70 évig minden nap mindenféle káros mellékhatás nélkül!
Tovább játszva számokkal. Ha van egy 1 PPM ezüst tartalmú elektro ezüst-kolloidunk, akkor abban definíció szerint 1 mg ezüst van literenként. Vagyis ebből a készítményből napi 500 ml-t meg lehet inni egy 100 kg tömegű embernek, 70 éven keresztül, minden nap, káros mellékhatás nélkül!
Ha azt a kritikus 8 mg-os dózist szeretnénk elérni (bár helytelen az eszmefuttatás abból a szempontból, hogy a két folyadékban található ezüst jellege teljesen más) az 1 PPM-es elektro ezüst-kolloidunkkal, akkor ebből naponta 8 litert kellene meginni ahhoz, hogy argyriát okozzon. Bár hangsúlyozom, hogy elektro ezüst-kolloiddal kiváltott argyrózist eleve nem írtak le eddig.

5.       Nincsenek megfelelő kutatások sem a megfelelő dózisra, sem a kolloid fajtájára, sem a toxicitásra, sem pedig az emberi szervezetre való ártalmasságáról.


Az ellenzők sokszor arra hivatkoznak, hogy veszélyes használni az ezüst-kolloidot, mert nincsenek megfelelő kutatások a biztonságosságra, a hatékonyságra, a dózisra, a készítmény jellegére vonatkozóan.
Ez nem igaz!
Csak az elmúlt 6 évben, amióta ezzel a témával foglalkozom elképesztő változások mentek végbe. Bámulatba ejtő számban jelentek meg ezüst tartalmú készítményekről (de homeopátiás szerekről és kínai medicinában alkalmazott technikákról is) vizsgálatok. Egyes nyugat-európai országokban már hivatalosan engedélyezik az elektro ezüst-kolloid szájon keresztüli fogyasztását úgy, hogy a készítményen fel kell tüntetni annak kórokozók elleni hatását!
Annak ellenére, hogy számos publikáció jelent meg és jelenik meg ebben a témában; ezekkel a cikkekkel sokszor komoly baj van.
Először is a témában közölt számos cikk hibája, hogy nem határozza meg egyértelműen a vizsgált termék jellegét. A legtöbb cikkből nem derül ki pontosan, hogy ezüst fehérjékről vagy ezüst só tartalmú készítményekről, vagy elektro ezüst-kolloidról van szó. A legtöbb cikkből az sem derül ki, hogy milyen töménységű, milyen összetételű készítményt (sem PPM-ben, sem mg/l-ben nincs kifejezve) vizsgáltak.
Az interneten hozzáférhető cikk-kivonatok (abstraktok) rövidségüknél fogva, sokszor kevés pontos információt tartalmaznak ahhoz, hogy a konklúziót fenntartások nélkül el lehessen fogadni. A végkövetkeztetés elfogadásához, vagy elutasításához a teljes cikket el kellene olvasni. De a teljes cikkért legtöbbször fizetni kell, ezek díját pedig a kis és közepes méretű vállalkozások nem, vagy csak korlátozott számban tudják maguknak megengedni. Így a lényegi információ sokszor rejtve marad.
Ennek ellenére, aki keres, az talál. Warren Jefferson könyvéhez (Colloidal Silver Today) több mint 30 cikk anyagát nézte át. Az általam talált eredményekről a 7. pontban olvashat bővebben.

Hamarosan folytatjuk!

Dr. Antal Péter Miklós

2013. augusztus 8., csütörtök

Ezüst-kolloid 1. rész



Szintén egy közkedvelt és sokat vitatott téma. Komoly tekintélyszemélyek nyilatkoznak veszélyességéről, bulvárlapok cikkeznek nagyszerűségéről.

Megmondom őszintén, hogy mindkettőben van hiba.

Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe úgy illik, hogy megosszak Önökkel egy-két személyes tapasztalatot.

Saját élmények

Előre bocsátom, hogy nálunk, otthon és a szűkebb családban – 6 éve – mindig van ezüst-kolloid. Erre rögtön mondaná a Kedves Olvasó, hogy hazabeszélek. Pedig nem! Jómagam 7 éve vagyok vegetáriánus, mégsem gondolom azt, hogy mindenkinek fel kell hagynia a húsfogyasztással, még akkor sem, ha Einstein azt mondta, hogy „Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való áttérés." Valószínű Ő nem gondolt az eszkimókra. Az ő esetükben ez a táplálkozási forma kifejezetten rontaná a túlélési esélyeket.

Ezzel a kis kitérővel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem vagyok megrögzött ezüst-kolloid rajongó, de tisztában vagyok az előnyeivel, hogy mire, mikor használható, milyen követelményeknek kell egy jó minőségű ezüst-kolloidnak megfelelni, hogyan lehet a pénzvadászokat lefülelni és milyen szabályokat kell betartani, hogy tényleg az egészségünket szolgálja.

Az emberek legtöbbje, ha az egészségség megőrzésről, egészség témakörről van szó teljesen elhagyja a józan eszét; és már csak azért is 'nekem van igazam' és 'az orvosok fizetett gyilkosok' hangvételben kezd el igét hirdetni.

Újabbnál újabb rákgyógyító csodaszerekről láthatunk mindenféle bejegyzéseket, írásokat, cikkeket. A ’Újabb eltitkolt rákgyógyszer!’, ’Az orvosok letagadják…!’, ’A rák nem is betegség!’ ’Együnk sárgarépát, mert az mindenre jó!’ Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a betegség, mindig a személyből forrásozik (életvitel, táplálkozás, érzelmi világ, gondolkodásmód, stb.), így maga a beteg ember az, aki elsősorban és a legtöbbet tehet az egészsége visszaállításáért. Tisztában vagyok azzal, hogy a kezelő/orvos gondolkodásmódja, habitusa lehet gátja a páciense gyógyulásának, de azért a józan eszünket nem kéne kidobni a kukába. Nem kéne teret hagyni annak, hogy a ’rák nem betegség’, hogy a ’kórokozók azért vannak a szervezetben, mert éppen felszámolják a betegséget’, hogy a beteg embert képzeletben, távolból és kéretlenül (persze) összekötöm az őt gyógyító pontjával és innentől kezdve neki semmi, de semmi teendője nincs, mert az intelligens energia meggyógyítja őt. Ezekre csak annyit mondok: ’Sok a duma, kevés a tett.’

Természetesen nem azt mondom, hogy a nem látható világból nem kaphatunk segítséget. Sőt meggyőződésem, hogy sokkal több az ember és környezete, mint amit a fizikai érzékszerveinkkel fel tudunk fogni.
Azokról a sarlatánokról beszélek, akik a csukott szemű pácienssel szemben, lábat feltéve újságot olvasnak, miközben zajlik a ’kezelés’.

Bár tudjuk, hogy a répa egészséges, és még meg is tudjuk indokolni, hogy azért, mert ilyen-olyan anyagok vannak benne. De a répát és a benne lévő egészségvédő anyagokat csak meglehetősen szűk dózisban van értelme használni. Ha minden nap megeszek 5 kg répát, biztos, hogy nem fogja az egészségemet szolgálni. Sőt!

Ez mindennel így van a világon, az ezüst-kolloiddal is
Tudjam, hogy mire jó, mikor kell használni, mennyit kell belőle bevenni, felkenni stb.


A leggyakoribb tévedések az ezüst-kolloiddal kapcsolatban

  1. Mérgező!

Igen, vannak olyan organizmusok, amik életére kifejezetten károsak. Legtöbbször emiatt használjuk. Ilyenek a baktériumok, vírusok, gombák, és egyes paraziták.

De az emberre nézve is mérgező!

Nem, ez nem igaz. Az általam olvasott cikkekben, ha valami tévedés volt, akkor az ez volt. A legtöbb kutató, ellenző, cikkíró nem tud, vagy nem akar különbséget tenni az ezüst-kolloid és az ezüst sók vagy ezüst fehérjék között.

Fontos ez egyáltalán? Az ezüst-kolloid és ezüst sók elkülönítése.

Igen, ez a legfontosabb. Az ezüst különböző vegyületeit (ezüst sókat) évszázadok óta használja az orvostudomány külsőleg a betegellátásban. Carl Siegmund Franz Credé (1819-1892) a Credé-féle szemcsepp vagy a Credé-féle profilaxis megalkotója. Általa, az 1800-as évek vége óta ezüst-nitrát ill. ezüst-acetát 1%-os oldatát cseppentik az újszülöttek szemébe, hogy a kankó (gonorrhoea) nevű nemi betegség kórokozója ne károsítsa a szemüket. De ilyen a lápisz is vagy a lápiszolás is, mint eljárás, ahol szintén ezüst-nitrátot alkalmaznak külsőleg, szemölcsök, sarjszövet ellen. Ezeknek az ezüst vegyületeknek (ezüst-nitrát, ezüst-acetát, ezüst-szulfát, stb.) a felhasználása csak külsőleg történhet. Ennek az az oka, hogy ezek a vegyületek milligrammos-grammos mennyiségben halált okozhatnak, ha az emésztőrendszerbe, véráramba kerülnek.

Az ezüst-kolloidot és az ezüst sókat előszeretettel (szándékosan, vagy tudatlanságból) összemossák.

Ez rögtön tovább is visz minket majd a 2. pontra (következő bejegyzésben lesz olvasható). Hiszen, ha nem akarom, hogy az ezüst-kolloidomba mérgező ezüst sók kerüljenek, akkor fontos lesz a kiinduláshoz használt víz minősége.

A kolloid jelentése

Mielőtt azonban tovább mennénk, még egy fontos alapfogalmat kell tisztáznunk. Ez pedig a kolloid fogalma. Milyen anyag ez a kolloid? Valamilyen speciális összetevője az ezüst tartalmú folyadéknak? Ettől lesz igazán tuti a készítményem?
Hát ez az! Az utolsó két kérdésre a válasz hogy NEM! A legtöbb bulvár cikk pedig ezzel a felhanggal aposztrofálja az ezüst-kolloidot, hogy a kolloid az valamiféle mágikus kis izé, ami tutivá teszi a készítményt.

A kolloid kifejezést először Thomas Graham (1805-1869) a kolloid kémia atyja használta. A kolloid állapot nem anyagot, vagy minőséget, hanem nagyságrendet jelöl. Vagyis, ha azt állítom egy ezüst tartalmú készítményről, hogy kolloid, akkor a benne lévő ezüst részecskék méretének egy bizonyos nagyságrendbe kell esniük. Ha ennél a tartománynál kisebbek vagy nagyobbak a szóban forgó ezüst részecskék (hivatalosan aggregátum) mérete, akkor bármennyire is szeretném, de az ezüst tartalmú folyadékom nem kolloid. Most számok fognak következni, de ezt megpróbálom közérthetően megfogalmazni. A kolloidok mérettartománya, definíció szerint 1-500 nm-ig (nanométer) terjed. 

Mit jelent ez?

1 nanométer ezermilliószor (1.000.000.000) kisebb, mint a méter. Vagyis 1 nm = 10-9 m.

Mekkora ez?

Egy vörösvértest, ami a vérben szállítja az oxigént 7200 nanométer (7,2 mikrométer) átmérőjű. A legkisebb kapilláris átmérője a szervezetben 5000-15000 nanométer (5-15 mikrométer) közé esik. Egy baktérium mérete 500-5000 nanométerig (0,5-5 mikrométer) terjed.
Vagyis az ezüst-kolloidban lévő ezüst részecskék mérete ilyen végtelenül parányi, ha valóban ezüst-kolloidról beszélünk.

Miért van ennek jelentősége? Mitől függ az ezüst-kolloid hatékonysága?

Azért, mert a kolloid hatékonysága nem a grammban vagy milligrammban kifejezhető, folyadékban eloszlatott ezüst tartalomtól függ, hanem a részecskék méretétől. Valamint a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél kisebb ezüst részecskéket tartalmaz az ezüst tartalmú készítményem, annál kevésbé toxikus.

Most már látjuk, hogy a kolloid kifejezés fontos minőségi feltétele az ezüst tartalmú készítmények mind hatékonyság, mind toxicitás terén.

        Mit jelent az ezüst-kolloidon a PPM jelzés?

PPM (parts per million) kifejezéssel szokták jelölni az ezüst-kolloidok töménységét. Pl.: 20 PPM, vagy 3-6 PPM.
Az 1 PPM tartalmú ezüst-kolloid azt jelenti, hogy 1 mg ezüst került eloszlatásra 1 liter vízben (1 liter víz = 1000 ml, 4 Celsius fokos víz esetében ez egyenlő 1000 g vízzel, ami 1.000.000 mg) A 20 PPM tartamú ezüst-kolloid 20 mg ezüstöt tartalmaz literenként.
Korábbról tudjuk, hogy a mg (milligramm) tartalomtól nem függ a hatékonyság, pusztán a részecskék méretétől. Minél töményebb egy kolloid (minél több mg ezüstöt tartalmaz), annál könnyebben lehetne túladagolni a készítményt. De erről is bővebben szólunk majd.

Hamarosan folytatjuk!

Dr. Antal Péter Miklós