2017. július 9., vasárnap

A lúgosítás mizéra margójára

Van itt minden kérem, mint a vegyesboltban, a vénásan ’zöldlevet’ adó nem orvos, kuruzsló lúgosítótól a vérgázt elemző lúgosítást ellenző orvoskollégán át.

„Lúgosítsunk!”

„A lúgosítás hülyeség”… és vége hossza nincs a vitának, lassan ebből is boszorkányüldözés és vallásháború lesz. De kell-e ez?

Megpróbálom hosszabban-rövidebben összefoglalni az ezzel kapcsolatosa gondolataimat, mindezt úgy, hogy egy teljesen laikus, vagy egy természetgyógyász kolléga, vagy akár egy orvos kolléga is megértse belőle azokat a fontos momentumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy nem beszéljünk el egymás mellett és főleg se pro, se kontra nem beszélünk ostobaságot.

Szeretném röviden vázolni a konfliktus forrását és azt, hogy miért nem tudok egyik táborral sem – sem a vehemencián túlmenő ellenzőkkel; sem pedig a megrögzött, mindenképpen támogatókkal – 100%-ig egyet érteni.

A véleményem továbbra sem változott a témában. Azok, akik a ’Minden képpen lúgosítani kell, mert ez az örök élet titka’ folyamatosan olyan érvekre és mérési eredményekre hivatkoznak, amelyek teljességgel feleslegesek, megtévesztőek és értelmetlenek. Tökéletesen felesleges a vizelet pH-ját, vagy a nyál pH-ját méricskélni, mert nem ad megbízható információt savasság-lúgosság témában. Ezt később kifejtem miért.

A mindenképpen ellenzők ’mert a lúgosítás csak hülyeség lehet’, hiszen a vér pH-ja állandó, és a szervezetem amúgy is megold mindent, szintén tévednek. Ráadásul ők legtöbbször orvos kollégák, aki maguk is lúgosítják a páciensüket, csak nem így nevezik.

A legnagyobb probléma az üzlet. És mindenki üzletel. Ezt kár is felemlegetni, de azért mégis szokás. Jobb ezt is tisztázni, hogy a lúgosítók is és a nem lúgosítok is üzletelnek. Lehet Ianus-arcúskodni, de túl a szépségén, nemességén, rendeltetésén, a gyógyítás szolgáltatás és üzlet; mindenkinek.

A lúgosító hívők a termékeikkel, amelyek vagy jók, vagy nem. Vagy érnek valamit, vagy nem, vagy biztonságosak, vagy nem, próbálnak üzletelni.

Az ellenzők biznisze a gyógyszerek, amelyek vagy jók, vagy nem. Vagy érnek valamit, vagy nem, vagy biztonságosak, vagy nem, vagy valódi gyógyszer vagy egy élethosszig szedendő, tünetkorrigáló szer. Mindenesetre az ő érveik mellett egy hatalmas plusz pont, hogy a mai hivatalos, evidenszbézdelt orvoslás, a protokolláris rendszerével őket védi, ha baj van. Ha valaki nem gyógyul, vagy mellékhatás jelentkezik, vagy belehal a kezelésbe vagy annak következményeibe, ők védve vannak, mert protokoll szerint jártak el.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Egy kis élettan közérthetően.

Mi a pH? A pH (pondus Hidrogenii, hidrogénion-kitevő) egy dimenzió/mértékegység nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát) jellemzi.

Orvosi értelemben a pH-n, szinte mindig a vér pH-ját értjük. A pH változás a vér pH-nak a változását jelenti. Kivéve, amikor a háziorvos teljes vizelet is kér, mert akkor ott szerepel még a vizelet pH-ja is.

A pH nevű – legtöbbünknek merőben káromkodás, képlet formájában így néz ki:
pH = -log10[H3O+]= -lg[H3O+]   (így még inkább káromkodásnak tűnik)

A lúgosítást ellenzőknek abban igazuk van, hogy a szervezetben vannak az egyensúly fenntartásért felelős rendszerek, így a savasság-lúgosság témájában is vannak úgynevezett puffer (csillapító) rendszerek, amelyek igyekeznek a külső-belső hatások, változások ellenére a vér pH-t az állandó tartományon belül tartani. Itt óriási hangsúly van azon, hogy a vér pH-ját. Hiszen a vér pH-ja még egy kórosan kisiklott, kómához vezető metabolikus acidózis (anyagcsere eredetű elsavasodás) esetében is lehet normális, sőt akkor is normál a vér pH-ja, ha olyan savas karakterű anyagok halmozódnak fel a vérben, amelyek amúgy kezelést igényelnek. Később látni fogjuk, hogy a vér pH-ja tizedes-százados jegy pontossággal, nagyon szűk tartományon belül meghatározott, ami előfeltétele annak, hogy ne kerüljünk intenzív osztályra.

A fent említett, a vér pH állandóan tartásáért felelős mechanizmusok az alábbiak lehetnek a teljesség igénye nélkül:
  • normális sejtműködés
  • normális hormonális működés
  • puffer rendszerek – ezek több, mint 90%-a sejten belüli folyamat, melynek feladata a képződő hidrogén ion megkötése (pl.: fehérjékhez kötött puffer; foszfát puffer, bikarbonát puffer).


A pH értékek jelentéséről általánosságban:
  • Savas kémhatás: pH 0-6,9-ig
  • Semleges kémhatás: pH 7-es
  • Lúgos kémhatás: pH 7,1-14-ig

A szervezet bizonyos testfolyadékainak a következő a hozzávetőleges pH értéke:
  • Nyál: pH 7 – semleges kémhatás. A szájüreg pH értékét sok minden befolyásolja. Pl.: mennyit ettem, mit ettem, mennyit és mit ittam, mennyit beszéltem. Nagy lesz a mért pH-ban a variáció. Nem túl szerencsés valamely terápiát – lúgosítás vagy sem – lakmuszpapír nyalogatás alapján koordinálni. Az pedig végképp ritkán fordul elő, hogy a ductus parotideus-t (nagy nyálmirigy kivezető csövét) vezesse ki valaki annak érdekében, hogy tisztán a nyál kémhatását elemezze, mindenféle mellékzönge nélkül.
  • Gyomornedv: pH 1-2 – extrém savas. Ez jó. Ne is legyen másként. ’Egye meg a vas szöget is’, szokták mondani. A gyomor egy kapu, ahol az extrém savas közeg az ára az egészségünknek, mert ez felelős az étellel-itallal, a testüregek ujjal való matatása után annak szájüreggel való érintkezése után bekerülő kórokozók szétmarásáért, hogy mást most ne említsek. Egyrészt nehéz tiszta gyomornedvhez jutni, másrész relatíve fájdalmas, ennek mérése megint nem túl jó módszer egy (nem kórházi) terápia felügyeléséhez. Lúgos vizet inni egészségesen, csak azért hogy lúgosítsunk, megint nincs sok értelme; mert a gyomornedv pH-ját növelve, azaz csökkentve a savasságot, csökkentem a gyomorsav védő szerepét kórokozók terén. De a betegen ragadt 20 éve szedett gyomorsavcsökkentővel ismét ez a gond (fertőzésekre fog hajlamosítani, megváltoztatva az egész emésztőrendszer flóráját), nem beszélve arról, hogy vitamin és ásványi anyag hiányhoz fog vezetni. A kórállapotokról később, egy helyen szólok. Hogy mely gyógyszerek szedése milyen hiányokhoz vezet, korábban írtam róla, melyet elolvashat ITT.
  • Epe: pH 8 – enyhén lúgos. Ez pipa, ez lúgos, mindenki nyugodt lehet. Mintavétellel és a terápia ennek mentén való koordinálással szintén az a baj, mint a fenti példáknál.
  • Vékonybél: pH 8 – enyhén lúgos. Ez is pipa, ez is lúgos, mindenki nyugodt lehet. Mintavétellel és a terápia ennek mentén való koordinálással szintén az a baj, mint a fenti példáknál.
  • Vastagbél: pH 5,5-7 – enyhén savastól a semlegesig. Ez is így jó.
  • Vizelet: pH 4,8-9 – savastól a lúgosig. No, itt is széles a normál tartomány, amit szintén sok minden befolyásol. Nem alkalmas a terápia nyomon követésére.
  • Vér: pH 7,34-7,44-ig. Ez az egyik legérdekesebb. Az olvasható adatnak megfelelően kb. 1/10-es jegynyi eltérés engedélyezett.

Jól látható, hogy a könnyen hozzáférhető helyekről (szájüreg, vizelet) mintát venni pH mérés szempontjából felesleges, a többi helyről meg túl azon, hogy a napi rutinban nincs jelentősége (tehát felesleges) ráadásul még fájdalmas is. A vér pH-át pedig leginkább intenzív osztályon, sürgősségi osztályon szokták nézni, nem éppen vidám betegektől, némi fájdalom árán, mert minimum vért kell venni az illetőtől és azt is leginkább artériából; kivéve, ha nagyon kezdő az doktor és nagyon sürgető az adatok megkapása, mert akkor néha-néha a vénás vér is adhat támpontot, amit egy rettentő drága kütyü tud jól kielemezni.

Jogos a kérdés! Ha ennyi nehézség és értelmetlenség (napi rutint nézve) van a pH-mérés körül, ráadásul a vér pH-ja az egyik legszigorúbban szabályozott rendszer a szervezetünkben, akkor a lúgosítás hívők mit mérnek és hol, ami alapján azt mondják, hogy táddddááááá: Lúgosítani kell!?

Hát ez az. Éppen ez a gond. És a válasz itt van. SEHOL. Nincs mit korrekten mérni. Megkérdőjelezem azt is, hogy hány lúgosítás hívő van-volt tisztában az eddigiekkel és a továbbiakkal… Biztos van, aki igen, csak relatíve kevés.

Vagy mégsem?

Ne mondjuk ki az áment még.

Van még egy probléma. A lúgosítás hívők is ’péháznak’ jobbra-balra (csak, mint ellenző társaik), csak, hogy nincs mit mérni és nincs hol, hogy igazukat alátámasszák. Ebből nőnek ki azok az üzleti vénával megáldott kuruzslók, aki aztán mennek szépen a börtönbe, mert orvosi végzettség nélkül vesznek vért, adnak be szereket, ráadásul veszélyeseket.

Van még egy kissé bonyolultabb élettani-kórélettani probléma a vér pH szabályzása körül.

Ennek példáját egy orvos kolléga egy videóban ezt szépen szemlélteti. Megszuszogtatja, lihegésre készteti az interjúalanyt (szakszóval hyperventiláltatja), és megméri a vér pH-ját, és láss csodát, mindamellett, hogy az alany mindenféle láb, ajak zsibbadásról, rossz közérzetről, szédülésről panaszkodik, a vér pH-ja lúgos irányba tolódott. Pontosan ez történik akkor is, ha valaki a pánik roham alatt, vagy a király-kisasszonyok, hiszti roham alatt, túl gyorsan kapkodják a levegőt. De pontosan ez történik egy jól sikerült szerelmi együttlét sóhajtozásai alatt is. A zsibbadásokat és a szédülést (a vér pH változását) a nagy ütemben vett levegő ki és belélegzése okozza.

Az ellenzőknek abban igazuk van, hogy korrekt módon, felhasználható, értelmes adatokat nyerve csak a vér pH-ját van értelme mérni. De, és jönni fog majd egy nagy de.

Miért van az, hogy egy rosszul megválasztott ütemű és mértékű szuszogással ilyen mértékű változást tudok a vér pH-ban okozni?

Ez amiatt van, mert a vér pH-t a légzés és a veseműködés szabályozza túl a puffer rendszereken. pH szempontjából fontos széndioxid (CO2) a tüdő keresztül távozik, a hidrogén iont (H+) pedig a vese választja ki.

De, hogy kapcsolódik a pH-hoz a széndioxid és a hidrogén ion?

Úgy, hogy a pH (nevében is benne van, hogy hidrogén kitevő) egyik fő tényezője a hidrogén ion. Minél több a hidrogén ion, annál savasabb egy közeg. Vagyis a pH csökkenés, a savasság fokozódása a hidrogén ionok növekvő számával (mol-nyi mennyiségével) van összefüggésben.

A széndioxidból vizes közegben szénsav keletkezik, ami labilis savként szétbomlik hidrogén ionra (H+) és hidrogén karbonát ionra (HCO3-). A széndioxid a vérben hidrogén ion formájában szállítódik.
CO2 + H2O à H2CO3 à H+ + HCO3-

Ha nagyon kapkodom a levegőt, akkor a normálisnál több széndioxidot lélegzek ki, de a széndioxid vesztés révén, hidrogén iont fogok valójában ’veszteni’, egészen pontosan a kevesebb széndioxidból, kevesebb szénsav, abból kevesebb, a savasságért felelős hidrogén ion lesz. Ha csökken a hidrogén ionok száma, akkor csökken a savasság, vagyis lúgosabb lesz a közeg (a pH nő). Ezért sikerült a kolléga kísérlete.

A vér pH csökkenésének, vagyis savasodásnak oka lehet a tüdő, vagy vese. De ugyanígy a pH növekedésnek, vagyis lúgosodásnak oka szintén lehet a tüdő, vagy vese. Ezt szoktuk úgy is mondani, hogy a pH változás két helyen valósulhat meg: légzéssel és anyagcserével. Mindkét típusnál előfordulhat a savasodás és a lúgosodás. Most nézzük részletesen ezeket az állapotokat.

A vér pH változás lehetséges okai:
Légzési eredetű lúgosodás: minden olyan állapot, ami a légzésszám fokozódásához vezet. A szapora légvétel kimossa a szervezetből a széndioxidot. A kevesebb széndioxidból kevesebb a hidrogén ion képződik, vagyis a pH nőni fog.

A szapora légvétel okai lehetnek:
§központi idegrendszeri (agyi ér történés, tumor, fertőzés, félelem, láz, pánikroham, hiszti, stb.)
§hormonok, gyógyszerek
§tüdőbetegség (embólia, gyulladás)

Légzési eredetű savasodás: minden olyan állapot, ami a légzés csökkenéshez vezet. A lassabb légvételek miatt sok CO2 halmozódik fel szervezetben és a képlet értelmében a több széndioxidból, több hidrogén ion képződik, vagy is a pH csökken.

A csökkent ütemű légvétel okai lehetnek:
§  központi idegrendszeri (altatók, fejsérülés, légzőközpont zavara)
§  ideg-izom zavar (izomsorvadás, légző izmok bénulása)
§  mellkasfal betegségei
§  csökkent tüdőműködés (légmell, kövérség, folyadékgyülem)

Anyagcsere eredetű lúgosodás: minden olyan állapot, ami hidrogén karbonát ion felszaporodáshoz vezet (akár túlzásba vitt hidrogénkarbonátos infúzió - lásd nem orvos csalók...), vagy másképpen, akkor, amikor sok a savvesztés. Pl.: nagymennyiségű hányás, vagy túlzott mértékű vízhajtó szedése miatt. Nagy mennyiségű hányás esetén a vér pH-ja szintén lúgos irányba kezd el tolódni, amit a szervezetnek kompenzálni kell, ezt a tüdő és a vese fogja tudni megoldani.
  • tüdő felüli kompenzáció: csökkenteni kéne a légzésszámot, hogy a felszaporodó széndioxidból legyen lehetőség savnak képződnie. De a légzésszám csökkenésnek lesz egy reális, alsó határa, ez pedig a fellépő oxigénhiány lesz. Legkésőbb ilyenkor belép a történetbe a vese.
  • a vese kompenzációs törekvése: a csökkenő légzésszám miatt felszaporodik a széndioxid és a vese erre a felszaporodó széndioxidra (többlet hidrogén ionra) fog reagálni. Úgy érzékeli, hogy savas a rendszer, ezért további hidrogén ion vesztés fog okozni. Ellene dolgozik a tüdő által végzett kiegyenlítési kísérletnek.

A vége az, hogy ha az eredeti folyamat pl. hányás nincs leállítva, akkor a vér pH-ja kibillen a szabályozott 7,34-7,44-ből 7,44 fölé, azaz lúgos tartományba, és ami a rendszer összeomláshoz és kórházi ápoláshoz vezethet.

Anyagcsere eredetű savasodás: minden olyan állapot, amikor sav halmozódik fel a szervezetben. Pl.: cukorbetegségben, acetyl-szalicilsav (fájdalomcsillapító) mérgezésben, diabeteses ketoacidózisban (cukorbetegséghez társuló anyagcsere és vér pH kibillenés), uraemiaban (húgyvérűségben – a vese kiválasztó tevékenységének elégtelensége), alkoholmérgezésben, izomrost szétesésnél, kifejezett hasmenésnél. 
Itt is lép a szervezet. A tüdő fog lépni először tüdő; fokozza légzést à CO2 kimosódik à csökken a hidrogén ionok száma à lúgos irányba tolódik a vér pH, de ennek is van egy felső korlátja, hiszen nem lehet a végtelenségig fokozni a légzésszámot és mélységet. Legkésőbb ilyenkor belép a történetbe a vese, ami a csökkenő széndioxid szintre reagál és ismét és ellene dolgozik a folyamatoknak.
A vége az, hogy ha az eredeti folyamat pl. hasmenés nincs leállítva, akkor a vér pH-ja kibillen a szabályozott 7,34-7,44-ből 7,34 alá, azaz savasabb (bár még mindig lúgos számszerű adatot nézve) tartományba, és ami a rendszer összeomláshoz és kórházi ápoláshoz vezethet.

Látjuk azt, hogy a történet végig a vér pH-ról és az azt érintő változásokról szól, amibe leginkább a légzés és a vesén keresztüli kiválasztás játszik szerepet.

Ezeket az alapotokat leszámítva a vér pH-ja szigorúan a megadott tartományokban marad, és látjuk azt, hogy milyen súlyos következményei vannak, ha nem.


Most jön a legérdekesebb rész, ahol talán meg lehetne békülni egymással.

Az ellenzők vér pH-t mondnak és tépik a hajukat, hogy az csak is lúgos lehet és csak is egy bizonyos – kicsi – tartományon belül – minek akkor lúgosítani? A pártolók pedig lúgosítanak továbbra is, de mit és miért?

Következőkben kórállapotokról beszélek, amelyek háziorvosi rendelésen is kezelendőnek tekintendők:
  • Gyomorsav túltengés. Bár nem szól bele a vér pH-ba, de mégis – konyhanyelven – egy többlet savas állapot, ami kezelendő lehet egy egészségeshez emberhez viszonyítva. Itt már lehet értelme az ésszel fogyasztott lúgos víznek, ésszel fogyasztott kamillateának, vagy egy helyén való, átmeneti gyógyszeres gyomorsav csökkentésnek, de leginkább stressz kezelésnek és életmód váltásnak, ha nem veleszületett vagy szerzett operálható rekeszsérv az oka, stb. Ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját – és erre minden alap megvan, akkor egy gyomorsav túltengésben és a következményes – sav okozta – felmaródásoktól szenvedő ember gyomorsav csökkentése lúgosításnak számítTermészetesen a gyomorsav emelkedése a torok-nyelőcső-gyomor-patkóbél és emésztési panaszokon kívül a vér pH-ban nem hoz eltérést; de mégis csak többlet sav.
  • Emelkedett húgysav a vérben. Ennek emelkedése számos kórképben előfordul, többek között a fent említett anyagcsere eredetű elsavasodásban (urémiában), de a köszvény nevű betegségben is. Háziorvosi rendelésen is egy tisztességes háziorvos átadja az emelkedett húgysav szinttel küzdő páciensnek a megfelelő diétás lapot (a megfelelő kivizsgálások után), aminek a segítségével, kontrollált körülmények között, jó eséllyel csökkenthető a húgysav. Ha nem segít, jön a gyógyszer, ami vagy segít, vagy nem. Mit csinál a háziorvos? Ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját - és ezt szabad, akkor konyhanyelven mondva lúgosít. Vagy étrenddel, vagy gyógyszerrel; de lúgosít. Itt is érdemes megjegyezni, hogy bár a húgysav szint emelkedett, a vér pH-ja mégsem változik meg, vagy ha mégis, akkor az már kiesik a háziorvosi hatáskörből.
  • Emelkedett vércukor a vérben. Ebben az esetben egy komplex anyagcsere felborulásról van szó. Egyfelől a vérben a sejtek számára elérhető egyik legfontosabb tápanyag nem, vagy csak részben jut be a sejtekbe, így azok nem, vagy csak részben tudják a cukrot hasznosítani, azaz lebontani és abból energiát előállítani. Tápanyag (cukor) van bőven, de nem hasznosul. Emiatt a szervezet több problémával is szembesül. Egyfelől mégis csak kell a sejteknek tápanyag, ezért azokat első sorban zsírokból, másod sorban fehérjékből igyekszik pótolni. Ennek eredménye lesz az ún. ketontestek képződése – ami a szervezet, szervek számára vagy felhasználhatóak, vagy nem. Ezek az anyagok savas karakterűek és ezek felhalmozódása vezet az úgynevezett diabéteszes ketoacidózishoz (cukorbetegséghez kötött, savas karakterű anyagok miatti elsavasodáshoz). Az egyik ilyen ketontest az aceton, ami gyakran érződik a cukorbetegek leheletén. Korábban említettem nem ritka az az eset, amikor vér pH-ja még/már normál tartományban van, de ez a kórállapot már kialakult, és a páciensnek tünetei is vannak. Megjelent nála az erre az állapotra jellemző légzés (a szervezet próbál kompenzálni); az is elképzelhető, hogy komatózus állapotban vagy kómában van. Vagyis ebben az esetben a szó legszorosabb értelmében, a szervezet, vér el van savasodva, de azt számszerűen nem látom, mert a puffer és egyéb rendszerek kompenzált állapotban tartják. Itt már erősen intenzív osztály gyanús a helyzet, és bár a vér pH-ja nem igazolja vissza, mégis lúgosítás és a vércukor rendezés, folyadékpótlás lehet a fő terápiás irány (természetesen a pontos terápiához, pontos adatok és a beteg tüneteinek értelmezése és mérlegelése szükséges). Fontos itt is kiemelni, hogy a cukorbetegség eme veszélyes szövődménye előtt, magát cukorbetegséget, vagyis a vérben megemelkedett vércukor szintet szükséges kezelni és korrigálni. Egy szövődménymentes cukorbetegségben (de akár a súlyos szövődménnyel járó fenti esetben) is a vér pH-ja marad a normál tartományon belül. A cukorbetegség kezelése, ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját, akkor lúgosításnak számít. A terápiás tervben keményen ott van a diéta, az életmód váltás, bizonyos táplálék kiegészítők és végül a gyógyszer. De mindez ésszel, jól kontrollált körülmények között, ráadásul úgy, hogy nem méricskélünk pH-t (mert minek); de mégis egy savasabb állapotot igyekszünk csökkenteni, még ha nem is nevezem annak.

A problémakör itt még jobban érthetővé válik. 
A sejtjeink az őket körülvevő kötőszövetes térből vesznek fel és ugyanebbe a térbe adnak le anyagokat. Itt kezdődik és fejődik be a sejtek valamennyi ellátási és kiválasztási működése. Ez a kötőszövetes tér a testtömeg szempontjából nem elhanyagolható mennyiség, ugyanis kb. 25%-át teszi ki (70 kg-os felnőtt esetén ez közel 18 kg-ot tesz ki.) Ebben a térben sok minden áll vagy bukik, ugyanis a kötőszövetes tér részt vesz az egész szervezet idegi-hormonális szabályzásában. Maga a kötőszövetes tér sokféle sejtet és komplex molekulákat tartalmaz, amelyek a környezetükkel – közeli és távoli sejtekkel, sejtcsoportokkal – sejtekhez, hírvivő molekulákhoz és idegi tevékenységhez kötött faktorokkal kommunikál.
Az egy tény, hogy a vér pH-ja fontos és szigorúan szabályozott, de ugyanakkor a végsőkig fenntartott és korrigált folyamat, úgy hogy a szervezetben ’megengedett módon’ már lehet egyéb betegség (pl.: gyomorsav túltengés, cukorbetegség, ketoacidózis, húgysavszint emelkedés, hogy csak a ’savas’ típusokat emeljem ki önkényesen), akár annak az árán, hogy a vér pH-ja fennmaradhasson.

Annak ellenére, hogy a fent megnevezett állapotokban is vér pH-ja továbbra is normál tartományon belül van, a páciens mégis kap jó esetben étrendi, életmód változtatást propagáló tervet, megfelelően gyártott, és adagolt, helyén való - táplálék kiegészítőknek nevezett - nyomelemeket, ásványi, anyagokat és ha ezek nem segítenek megadott időn belül, megfelelő mértékben; akkor kap cukorgyógyszert, húgysav csökkentőt, gyomorsav lekötőt.
Arról már végképp nem írok, hogy számos olyan példa is van, amikor a fent megnevezett kórképek mindegyikében szenvedő illető a húsimádatról átáll egy vegán, peszko-vegán étrendre és ezek megszűnnek. (Ennek a mondatnak nem a vegetarianizmus propagálása a cél és nem is jó/való mindenkinek, pusztán háziorvosi tapasztalat.) Melyik a savas? Melyik a lúgos? Melyik minősül lúgosításnak?

A lúgosítást teljesen elvető kollégák nem kezelik a fent említett kórképeket és csak hagyják maguktól futni a rendszert? Természetesen értem, hogy nem fogják lúgosításnak nevezni és a kezelések indoka sem az ’elsavasodás’ lesz, még akkor sem, ha nettó értékben savas karakterű anyagokról, ráadásul egy egészséges szervezethez képest, azok nagyobb mennyiségű jelenlétéről - esetleg konyha nyelven 'elsavasodásról' beszélünk.

A lúgosító, életmód váltó kollégák, természetgyógyászok pedig mit lúgosítnak és milyen kémhatású anyagokkal? 
Hol ellenőrzik, hogy a lúgosítás eredményes volt és a korábbi savas állapotból egy lúgosabb állapotba került a szervezet? Amikor azt mondják, hogy el van savasodva, akkor pontosan mire gondolnak?

Alapvetően mi különbség van aközött, hogy a fenti kórképeket életforma megváltoztatásával vagy gyógyszerrel állok neki rendezni? A 'lúgosítást' mereven ellenző orvos részéről is és a csak 'lúgosítást' propagáló nem orvos - bocsánat - laikustól is nagyfokú háttértudást, nagyfokú, a korább tanulmányok (egyetemi évek) után megszerezhető többlet szakmai tudást, alázatot, rátermettség és gyakorlatot kíván. A tudás megszerzése nem merül ki abban, hogy az ember elolvas egy-két cikket és már tudja is; kell oda jó pár év elméleti és gyakorlati tapasztalat is. De ez, igény esetén megszerezhető. Az alázat kérdése más dolog. Vagy van, vagy nincs. Vagy ki tudja taposni az élet az arcos-harcos kollégából, vagy nem. Leginkább nem… Az, hogy mit alkalmazunk az a páciens oldaláról is kimagaslóan fontos. Az alkalmazott terápia függ a kórállapottól, annak lefolyási sebességétől, mennyire hatékonyan tud segíteni az akadémiai orvoslás; na meg azon is múlik, hogy a páciens mit szeretne.

Továbbra is igaz az, hogy egyik táborral sem tudok maradéktalanul egyet érteni. 

A lúgosítás pártiak nem tudnak mit felmutatni, hogy mit mérnek és hogyan, mert a látens acidózis (rejtett savasság) pont attól rejtett, mert nem látszik objektív mérhető módszerekkel; de attól még van és a klinikai tünetekből sokszor kiolvasható. A kötőszövet és a sejt közötti állomány pH-t, pedig legjobb tudásom szerint nem lehet mérni. Továbbra is nehezen értelmezhető, feltehetőleg a konyhanyelvből átszűrődött kifejezés – lúgosítás – hiszen nem tudom, hogy milyen terület van elsavasodva, és nem tudom, hogy milyen vegyhatású az anyagom, amivel kezelem, és néha az is előfordulhat, hogy savas karakterű anyagokat használok.

Az ellenzők meg csak a vér pH-ról beszélnek - értehető okoknál fogva -, úgy hogy láttuk, hogy milyen könnyű légzéssel hatással lenni rá ugyanakkor pedig egy szélsőségesen kisikolt anyagcsere kell ahhoz, hogy abban jelentős változás legyen. Mindeközben többlet savas karakterű anyagokat tartalmazó kórképeket gyógyszerrel kezelnek.

Visszatérek a cikk elején szóba hozott üzlethez.
Valaki ismét a börtönbe megy. A lúgosítást ellenző tábor szavaival élve egy lúgosítás hívő csaló: A pH csoda című könyv szerzője. Hogy jogosan megy-e börtönbe azt nem tisztem megítélni viszont az tény, hogy orvosnak adta ki magát, holott nem az; olyan tevékenységet végzett, amihez orvosi engedély kellett volna; ráadásul olyan módszereket alkalmazott, amelyek hatását komoly szaktudás mellett, jól felszerelt intézményben lehetne csak nyomon követni, mert enélkül könnyebb vele ártani, mint jót csinálni. Az ilyen fajta lelkület, az én olvasatomban inkább tartozik a pszichiátria és a személyiség zavar témakörébe; és az ilyen lelkületből mind a lúgosítást ellenzők és pártolók között előfordul; túl azon, hogy ha hihetünk a cikkekben leírtaknak, akkor ez egy jövedelmező üzlet volt a számára. De hát mindenki üzletel.

Utószóként pedig szeretnék elnézést kérni az orvoskollégáktól, hogy nem voltam elég ’szakmai’ és nem mindent latinul, hivatkozással ellátva írtam le. Valójában az egész Fonyó Élettankönyv és az egész Szollár Kórélettan citálható lenne. Elnézést a túlzott általánosításokért, melyek a folyamatok pontos lezajlásának értékéből vettek el.

Szeretnék elnézést kérni a laikus, de a téma iránt érdeklődőktől, mert a fent nevezett szakmaiatlanság ellenére a cikk érhetősége, azt gondolom, hagyott kivetni valót maga után.


Dr. Antal Péter Miklós
Családorvos; Neurálterápiás orvos

Kép forrása: www.patikamagazin.hu