Magamról

Első sorban: ember, apa, férj, barát; másod sorban: családorvos, természetgyógyász, neurálterapeuta, méhész, fakitermelő. 

Ha szakmaiságról kéne írni: alapvetően orvosnak tartom magam. Nem is természetgyógyász, nem is neurálterapeuta, nem is kínai orvos, nem is homeopata, csak egyszerűen orvos. A végzettségek vagy diplomák száma számomra annyit jelent, hogy eggyel több eszközöm lett. Eggyel több lehetőség került a táskámba, amit a megfelelő helyen, időben és személynél majd használni tudok. A fonendoszkóp, reflex kalapács és EKG mellé került egy csomó minden más is. Ez engem örömmel tölt el.

Ha szakmaiságról kellene írni, akkor még azt tartom fontosan, hogy az általam tanult technikák számával, vagy azok növelésével fogom tudni megvalósítani még inkább azt, hogy a páciensek gyógyulása előrébb való, mint egy módszerhez való ragaszkodás.

Ha nem szakmaiságot kell írni, akkor: 

Leülni csendben egy facsutakra. Nagy levegőt venni és teleszívni magunkat erdő, mező, rét, kaszáló, fa, virág, harmat, eső illatával. Hallgatni a bogarak zümmögést, a madarak csicsergését, a fűszál növését, megérezni a külső harmóniát, a belső békét, a csendben rejlő erőt. Meghallani a ki nem mondottat, a szavak mögött meghúzódó kérdést, elcsípni egy gesztust egy kézmozdulatot egy félrepillantást, ami közelebb visz a válaszhoz. Megérezni a fontos és a nem fontos közötti különbséget.